Cikk az onlinepszichologia.hu-ról.
A megszállottságról beszélhetünk pozitív és negatív értelemben. A kevésbé előnyös oldaláról – és egyfajta szélsőségről - a kényszerbetegségről már olvashattak (http://www.onlinepszichologia.hu/hirek/amikor-a-rituale-a-parancsnok-a-kenyszerbetegseg), ami egy olyan szorongásos kórkép, amikor kényszeresen, megszállottan hajtanak végre egy (általában felesleges, és ismétlődő) cselekvést.
A jó oldala azonban a produktivitás, az, amikor megszállottan belevetjük magunkat valamibe, amiben hiszünk. Ez is egyfajta kényszer? Még ha az is, a határok itt egészen máshol vannak.
Mindenkinek lehet egy olyan ötlete, gondolata, amiben hisz, és megszállottan tudná csinálni, de valami visszatartja, vagy egyszerűen nem határozta el magát. Természetesen, nagyon sok külső tényezőnek kell együtt állnia ahhoz, hogy egy ilyen ötlet megvalósulhasson, és ne fulladjon kudarcba (a tehetségkutató műsorokra itt most nem térnék ki).
A következő három alapvető tényező az, aminek megléte feltétlen szükséges: mély szeretet, hit; érdeklődés; valami jobb előteremtésének a vágya.
Például, tegyük fel, hogy 40 éve dédelget valaki egy forgatókönyvet, amit írt. De sohasem határozza el magát, hogy „filmre váltsa” azt, vagy legalább megpróbálja. Csak vár, és közben milliószor lejátssza magában álmai filmjét. Mindeközben gúzsba van kötve, hiszen nem éli meg azt, amire vágyna.
Vagy van egy nagyszerű története, amit jó lenne megírni. De sok a munka, a mindennapi robot, emellett a könyvkiadás mai helyzete is csak az ötlet ellen szól. Ilyen egyszerű érvekkel lehet eltüntetni azokat a ragyogó dolgokat, amelyek a kreativitást hirdetnék.
Szakértők szerint érdemes kipróbálni a produktív megszállottságot legalább egy hónapra. Akár már ezidő alatt átélhetjük az eufóriát - amikor minden úgy meg, ahogyan azt elterveztük; haragot – ha valami meghiúsult; fáradtságot – az órákon át tartó harc következtében; izgalmat – amikor az egyik ötlet egy másikhoz vezet.
Hosszú folyamat ez. Lehet, hogy először csak egy hónapra tervezzük, aztán eljön a következő, majd a következő, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy végleg otthagyjuk az addig biztos munkahelyünket, és belevetjük magunkat teljesen, megszállottan, elhivatottan a saját szimfóniánk megkomponálásába.
Biztosat a bizonytalanért? Ez a kérdés nem egyszer merül fel az életünk során. Ha a bizonytalant választjuk, egy olyan helyen találhatjuk magunkat, ahol nekünk kell létrehoznunk mindent, kapaszkodó, és néha a visszalépés lehetősége nélkül. A következőkben láthatjuk, sokszor nem könnyű, de megéri.
Rodney Allen Trice – Haszontalanból hasznosat
Trice Martha Stewart, MacGyver, Al Gore és Keith Richards szerelemgyerekének vallja magát. Nagyon jó szeme van az olyan tárgyakhoz, amelyek az eredeti funkciójukban már kiszolgáltak, viszont a jövőben többre hivatottak – például egy öreg madárkalitkából, néhány kristály felhasználásával gyönyörű csillár születhet.
Az ő történetében a motiváció nagyon érdekes: nem vehette meg – pénz híján – azokat a bútorokat, amelyekre vágyott, ezért elkezdte ő maga előállítani az igazán egyedi darabokat. Azonban emellett heti 50 órát dolgozott, és egy idő után érezte, hogy ideje továbblépni. Nem született meg könnyen a döntés, de a jelen igazolja, helyesen cselekedett. Az a missziója, hogy megtanítsa az arra érdeklődőket, hogy hogyan lehet egy hűtőből szekrényt készíteni, és így tovább. Ezen kívül egy design show első részeit forgatja. Megérte?
Walter Kühl – egy álmot vezényelve
12 éves volt, amikor édesanyjától megkapta élete első harmonikáját Frankfurtban. Szerelem volt első látásra. Évekkel később az USÁ-ba költözött, és ott folytatta karrierjét. Egyszer azt álmodta, hogy egy olyan buszon van, amin rajta kívül 18 vonzó nő van, és velük létrehozza a saját harmonika zenekarát.
Reggel az volt az első dolga, hogy részletesen leírja az álmát, és 9 hónappal később már közönség előtt játszott a „A nyugati világ első kizárólag nőkből álló 14 fős harmonika zenekara”.
A zenekar lett az élete, és átsegítette minden nehézségen.
Laura Stachel – Fényt és életet adva
Stachel Nigériai kórházakban kutatott, és úgy írta le az ott látottakat, mint a „horror bugyrait”. Fájdalmas leveleket küldött férjének, aki már a '80-as években napenergiával működő házat épített a családnak, és jól ismerte ezeknek a működését.
Elindult egy folyamat, létrehoztak egy non-profit szervezetet a „We Care Solar”-t („mi törődünk a napenergiával”). Ún. „napenergia-bőröndöket” készítettek, és ezeket vitte el Nigériába. Nagy sikere volt az ötletnek, akik kipróbálták, meg szerették volna tartani, és hirtelen, egyre több kórház kezdett érdeklődni.
Laura és családja élete fenekestül felfordult. „Ez az első gondolatom, amikor felébredek, és az utolsó, mielőtt elalszom. Emberek halnak meg ott, és egyszerűen nem tehetem meg, hogy hátat fordítsak.”
„Egyszer felébredtem, és azt mondtam – 'Hal ( a férj), minden kontinensen vannak olyan emberek, akiknek miattad van elekromosságuk' ő rámnézett, és azt mondta, 'miattunk van'”.
A fenti három ember csodálatos példája mutatja, hogy bármilyen formában megjelenhet az életükben a megszállottság, az elhivatottság. Ki kell állnunk a döntésünk mellett, viselni a jó, és néha rossz, nehéz következményeket, de esténként azzal a tudattal hajthatjuk álomra a fejünket, hogy haladunk előre, a saját ösvényünkön, és nincs semmi, amit megbánnánk.
A cikk második részében két magyar nőt szeretnék bemutatni, akik meg tudták valósítani azt, ami a szívük vágya volt.
Forrás:
E. Maisel, Ph.D., A. Maisel, C. Flora: Go ahead, Obsess! Psychology Today, May 01, 2010
