„Minden mese olyan varázstükör,
amely belső világunk valamelyik összetevőjét tükrözi,
és azt az utat, melyet meg kell járnunk,
hogy eljussunk az éretlenségtől az érettségig”
(Bruno Bettelheim)
Ahogy fejlődik a világ, minden digitális lesz, eltűnnek az újságok, a könyvek, úgy a mesék is a süllyesztőbe kerülnek. Különösen igaz az a népmesékre, amelyek olyan csodálatos módon beszélnek az élet történéseiről, hogy annak üzenete mindenkihez legyen akár felnőtt, vagy gyermek - eljut. Természetesek, gazdagon használják a magyar nyelv szókészletét, és az évszázadok során létrejött és fennmaradt, számtalan ember nyomát hordozó történetekben valami nagyon általános, örök érvényû igazság kristályosodik ki.
A népmesék különleges helyet foglalnak el az irodalomban, és talán mindenki szívében is. Elvarázsolnak, elrepítenek messze, hogy megküzdjünk a sárkányokkal, boszorkányokkal, és önmagunkkal. Miért hagynánk, hogy a gyermekünk a “digitális bébiszitter” a dvd-lejátszó előtt töltse az idejét, ahelyett, hogy leülnénk együtt, és elolvasnánk egy mesét? Ha esténként mesét olvasunk a gyermekünknek, akkor azzal nem csak a fantáziavilágát gazdagítjuk, hanem a nyelvi fejlődését is segítjük. Kutatások kimutatták, hogy azok a gyermekek, akik nagyobb szókinccsel kezdik el az iskolát, sokkal jobban teljesítenek a szövegértési feladatokban később (Biemiller, 2001; Whitehurst & Lonigan, 1998)
Egy követéses vizsgálat pedig azt az eredményt hozta, hogy amennyiben az 1-3 éves gyermekeknek otthon olvasnak mesét, az kapcsolatba hozható a 7 éves korukban, szövegértési feladatokban mutatott jó teljesítménnyel. Kérdés, hol van az a pont a gyermekek feljődésében, amikor már jó, hogy ha minél több mesét hallanak? Egy vizsgálat szerint akkor érdemes elkezdeni a mesélést a pici babáknak, amikor már tudnak ülni, de még nem tudnak beszélni. Tehát 4-5 hónapos kortól bátran lehet mesélni a kicsiknek, mivel kimutatták, hogy a nyelvi képességek fejlődésére ennek is nagy hatása van (Karrass & Braungart-Rieker, 2005). A helyzet, a mesélő-hallgató kapcsolat pedig nagyon bensőséges, sokszor izgalmas, hiszen ketten merülnek el ugyanabban a világban.
Ki mesél? Minden családban eltérő a gyakorlat (és nagyon sok változó befolyásolja), hogy ki mesél a gyermeknek/gyerekeknek. A tanulmányok azt mutatják, hogy többségében az édesanyáké ez a feladat, de az édesapák is kiveszik a részüket (Karrass és tsi., 2003), bár sokszor az anyák nagyobb átéléssel mesélnek, míg az apáknak ez egy feladat, amit minél hatékonyabban teljesíteni kell (Conner és tsi., 1997). Azt biztosan ki lehet jelenteni tehát, hogy mesélni, és mesét hallgatni jó. És az a tény, hogy ez a gyermekek nyelvi fejlődésében, szókincsük gazdagításában is segít, csak növeli az értékét. A gyermekek pedig nagyon vágynak a szerető közegre, ahol elfogadják, és bátorítják őket, hogy hősök legyenek a saját életükben is.
